Redőnyhelyzet beállítás vezetékes nyitásérzékelőkkel
Az információ nagy úr, … mondjuk gyakran. De mit sem ér, ha olyan információnk van, melyre semmi szükségünk vagy nem abban a formában tudnánk hasznosítani, amelyben rendelkezésünkre áll. Jogosan egészíthetjük ki tehát a mondatot úgy, hogy a megfelelő információ még nagyobb úr. Számunkra természetesen műszaki szempontból érdekes az információ, és akkor tudunk vele valamit kezdeni, ha fel tudjuk használni vezérlésekhez és szabályozásokhoz.
Technikai megoldásainkhoz jellemzően érzékelők és eseményjelzők biztosítják a szükséges és megfelelő információkat, nevén nevezve villamos jeleket. Sok esetben ezek a villamos jelek valamilyen fizikai, kémiai változás átalakításának eredményei, hiszen környezetünk jellemzői még véletlenül sem írhatók le közvetlenül pusztán villamos jelekkel, ezért használható jellé kell konvertálni a további feldolgozáshoz. Az egyik legegyszerűbb és leggyakrabban előforduló „konverter” az esemény/kontaktus átalakító. Igen…jól gondolod. Ez a nyomógomb vagy a kapcsoló, de akár a relé érintkező is lehet. Kicsit bonyolultabb változata pl. a nyomáskapcsoló, a bimetálos termosztát, stb., de magasabb szinten ide sorolhatjuk az analóg világ digitalizálását is (A/D átalakítók).
A legismertebb és talán leggyakrabban használt átalakítók a termosztátok és hőmérsékletmérők, melyek iparban, lakossági alkalmazásokban egyaránt megtalálhatók. Egy másik elterjedt érzékelési terület a mozgásérzékelés. Legismertebb alapeszköze a passzív infravörös mozgásérzékelő (PIR), melyet nem csak riasztóelemként, hanem pl. világítás kapcsolásra is használunk. A PIR élőlények, pontosabban infravörös fényt, azaz hőt kibocsájtó objektumok mozgására reagál. Persze nem csak emberek, élőlények mozoghatnak, hanem tárgyak, mechanikai elemek is, melyek mozgásáról sok esetben ugyancsak szükségünk lenne információra. A modern technikai megoldások között számos érzékelő megtalálható erre a célra, mint pl. induktív vagy kapacitív közelítéskapcsolók, gesztusérzékelők, az RFID technológia, stb.. Mindegyik közül viszont a legegyszerűbb és legolcsóbb a végálláskapcsoló vagy helyzetkapcsoló, mely legtöbb esetben mechanikus kapcsoló (mikrokapcsoló) vagy mágneses elven működő reed-relé, illetve Hall elemes érzékelő.
A szokásos ajtó/ablaknyitás-érzékelők éppen ilyenek, - reed-relével érzékelik egy mágnes közelítését vagy távolodását, melyre kontaktus nyitással vagy zárással válaszolnak. Arra gondoltunk, hogy miért ne használhatnánk ilyen nagyon alacsony ár fekvésű és viszonylag könnyen telepíthető érzékelőt a redőnyök különböző helyzetbe való beállításához. Egy redőnynél elegendő lehet egy fix helyre telepíteni az érzékelő reed-relét – értelemszerűen a felhúzott felső állásba. A kívánt redőnypozíciókba pedig csak mágneseket kell rögzíteni a redőny mozgó részeire. Az így telepített redőny mozgásakor a redőnnyel együtt mozgó mágnesek sorban kapcsolgatják a reed-relét. Nekünk csupán ezt a jelet kell feldolgozni.
Pozícionálás nyitásérzékelővel törpefeszültségű hálózatban
A nyitásérzékelők többsége riasztókhoz készül, valamint mechanikai kialakításuk, védettségük is olyan, hogy elsősorban törpefeszültségre méretezettek. Ebből következik, hogy a hálózati feszültséget nem fogadhatják, ezért törpefeszültséget kell használni. Az első ábrán látható kapcsolási rajzon egy PS1M-15/12V típusú kapcsolóüzemű tápegységgel állítjuk elő a szükséges 12 Vdc törpefeszültséget, mely az UNI tápos modulokat is ellátja tápfeszültséggel. A hálózati feszültség csak a redőnymotor kapcsolóágaiban fordul elő.
A vezérlés elvét a CRM-131H/UNI típusú időrelé önálló RESET bemenete inspirálta. A START bemenetekhez csatlakozó FEL vagy LE gombbal elindul a redőny a választott irányba és elindul az időrelé „f” funkciójának időzítés is. Amint a soron következő mágnes eléri a nyitásérzékelőt, annak záró érintkezője elindítja az R13 CRM-111H/UNI típusú időrelé szintén „f” jelű funkcióját, melynek működése megegyezik az előzőével. R13 kimeneti impulzusa egy RESET jelet ad az R11 és az R12 jelű időrelének, melynek hatására az éppen aktív redőnymozgatás leáll a kívánt pozícióban és nullázódik az időzítés. Egy következő gombnyomásra a redőny újra elindul a kiválasztott irányba, majd ismét megáll, amikor a következő mágnes eléri a nyitásérzékelőt. A működést a következő ábra diagramja is mutatja.
Mindegyik időrelé az „f” jelű funkcióba van állítva (vezérlőjel felfutó élre induló elengedés-késleltető). R11 és R12 időzítésének értékét a redőnyön elhelyezett két egymást követő mágnes közötti leghosszabb időtartamtól valamivel nagyobbra kell beállítani. R13 időrelét egy rövid, 1-2 másodperces impulzusidőre elég beállítani.
A kapcsolás érdekessége, hogy pl. egyetlen impulzussal is pozícionálható a redőny, melyet akár fény-, szél- vagy más érzékelő ad ki.
Ugyanez hálózatról
Csupán a rend kedvéért rajzoltuk le az utoló ábra áramkörét, ahol a reed-relés nyitásérzékelő kontaktusát fogadó időrelén kívül a többi modul a hálózati feszültségről működik.
Természetesen léteznek hálózati feszültséget is fogadó nyitásérzékelők vagy végállás-kapcsolók, melyek megfelelő telepítése után a tápegység is kihagyható az áramkörből és R33 is hálózatról működhet.
Figyelem! A bemutatott megoldások elvi kapcsolási rajzokkal vannak illusztrálva, melyekben a többszöri ellenőrzés vagy műhely körülmények közötti tesztek ellenére is lehetnek hibák. Adott feladatra való alkalmasságuk ellenőrzése, esetleges módosítása a telepítő feladata és felelőssége! A szerző és a cég nem vállal felelősséget a bemutatott elvi megoldások felhasználásából eredő károkkal és egyéb problémákkal kapcsolatban. A rajzokon látható vezetékek színei csak a könnyebb átláthatóságot segítik, nem feltétlenül egyeznek meg a szabványos vezetékezés színeivel!