A sokoldalú MR-42
Ha rendszeresen olvasol minket, észrevehetted, hogy kapcsolási ötleteinkben arra törekszünk, hogy eszközeink felhasználási lehetőségeinek bemutatásakor ne csak a standard alapműködésekkel oldjunk meg feladatokat, hanem attól eltérő alkalmazhatóságokra is adjunk gondolatébresztő ötleteket. Ez legtöbbször valamilyen más bekötéssel, logikai huzalozással történik. Nagyon sokszor elővettük már az MR-42 típusú léptető-impulzusrelét nem csak világításvezérlési funkcióra. Most szintén egy egyszerű kapcsolástechnikai ötlethez használjuk ezt a sokoldalú, egyszerű kis relés modult, - konkrétan motorok (redőnyök, kapu- vagy garázsajtó mozgatók) kétirányú vezérlésére.
Ez így persze túl egyszerű lenne!
Hogyan is működjön?
Vezéreljünk reléinkkel úgy, ahogy azt a kifejezetten erre a célra gyártott vezérlők teszik.
A kétirányú vezérléshez csak egyetlen egy (vagy több párhuzamosan bekötött) nyomógombot használjunk, így a működtetés a következőképpen alakul:
- első gombnyomásra elindul pl. felfelé a redőny
- következő gombnyomásra megáll
- újabb gombnyomásra a másik irányba mozog (pl. lefelé)
- még egy gombnyomásra megáll
… és így tovább, minden gombnyomásra a fenti sorrend valósul meg egymás után, még áramszünet utáni visszakapcsoláskor is, hiszen az impulzusrelé tárolja az utolsó állapotát.
Egyszerű, egygombos vezérlés egyetlen MR-42-vel
A leírt működés MR-42-vel történő megvalósítását az első ábra szemlélteti.
A kapcsolásban tulajdonképpen nem tettünk mást, mint kihasználva az MR-42 léptető funkcióját egy klasszikus relés redőnyvezérlést hoztunk létre. Az 1-es csatorna tápot kapcsol a 2-es csatorna váltóérintkezős reléjének közös kontaktusára (21), mely így mindkét iránynak biztosítja a feszültséget. Az, hogy melyik irányba történik a mozgatás, a 2-es csatorna állapotától függ: nyugalmi helyzetben az egyik, aktív helyzetbe a másik irány motortekercselésére kerül a táp. A léptető relé működéséből látható, hogy az 1-es csatorna minden második gombnyomásra kapcsol be, ami tökéletesen megoldja a tápfeszültség gombnyomások sorrendjében történő bekapcsolását. Az irányvezérlés logikusan adja magát, hiszen a 2-es csatorna két állapota éppen megfelel a célra.
Mondhatnánk készen is vagyunk, azzal a feltétellel, hogy a meghajtó egységek (motorok) saját végállás-kapcsolóval vannak felszerelve.
Igen… vannak ilyen egyszerű működésű gyári vezérlők, de többségük rendelkezik időzítéssel is, hogy ne maradjon táp alatt a motor rendszere akkor sem, ha már elérte a végállását.
Tegyünk be egy időrelét is!
A következő ábrán tovább gondoltuk a fenti kapcsolást és beépítettünk egy időrelét. Egyetlen időrelé is elegendő lehet, ha a két irány végállásig történő mozgásának időtartamai között nincs számottevő különbség (pl. nem akad jobban felfelé, mint lefelé vagy nem lassabb a terheltebb irányba).
A CRM-91H időrelé „b” jelzésű funkciója felel meg a célra, mely tápfeszültségre induló elengedés-késleltetés. A kapcsolásban az MR-42 1-es csatornája az időrelét indítja, melynek reléje meghúz és tápfeszültséget kapcsol a 21-es pontra. A késleltetés után pedig lekapcsolja azt. Időreléként használható még a CRM-61, szintén „b” jelű funkcióban.
Az is megoldható, ha a két irány mozgatási időtartamait meg kell különböztetni. Ebben az esetben két időrelére van szükség, melyek ugyanebben a „b” funkcióban működnek, de a tápot külön-külön a 22 és a 24 kontaktusoktól kapják, így a motort közvetlenül az időrelék kimenetei kapcsolják. A 11-21 összekötésre ekkor szükség van.
Folytatás következik…hiszen még mindig nem teljesen úgy működik, ahogy azt jobb gyári vezérlőktől elvárnánk!
Vajon mi hiányzik még?
A kérdésre terjedelmi okokból egy következő bejegyzésünkben adjuk meg választ és megoldást is találunk rá.
