Akár esik, akár fúj …

Akár közhely, akár nem, a vízzel, mint az élet alapfeltételével való takarékos gazdálkodás mindig is téma lesz, … és ez így is van jól. A helyes vízgazdálkodás nem csak a nagyfogyasztók, mezőgazdasági termelők körében létfontosságú, hanem egyre inkább teret nyer a háztartásokban is. Az egyszerű figyelemfelhívás mellett számos megoldás, ajánlás és eszköz (vagy eszközrendszer) jelenik meg a különböző információs felületeken a víz, főleg az ivóvíz felesleges felhasználásának csökkentésére. A háztartásban az egyszerű kézmosástól vagy zuhanyozástól a mosó- és mosogatógépek használatáig szinte mindenhol találhatunk lehetőséget olyan felhasználási módosításokra, melyeknél csupán néhány rossz szokást, beidegződést kell egy kevés odafigyeléssel átértékelnünk. Nem is gondolnánk, de pl. még egy kisebb konyhakert vagy gyep öntözése is meglepő mennyiségű vizet képes elhasználni, melyet észre sem veszünk. Ha ráadásul automata öntözés van telepítve, akkor jellemzően a fogyasztás külön mérésével kaphatunk képet a vízfelhasználás mértékéről. Közelítő információt kaphatunk, ha a telepített csövek méretéből, a szivattyúk teljesítményéből és az üzemidő saccolásából számoljuk ki a vélhető fogyasztást. Szerencsésnek mondhatók, akik saját forrásból (kútból) tudják ezt megoldani.

Egy másik, szinte „ingyen” vízforrásnak tekinthetjük az esővizet, melynek mennyisége nyilván nem állandó. Nem sivatagi éghajlatban élünk, ezért - az aszályosabb időszakokon kívül - viszonylag elegendő mennyiségben állhat rendelkezésre, amennyiben kellő mértékben gyűjteni tudjuk. Erre számos megoldás található az erre szakosodott gyártóktól. A következőkben esővíz gyűjtő tartályok, tárolók vizének automatikus felügyeletére és felhasználására mutatunk be néhány egyszerű módszert az ELKO EP folyadékszint-kapcsolóival. A megoldásokban a vezetékes vízhálózatból pótoljuk a tároló vízkészletét, ha nem lenne elegendő esővíz, mely kiváltható a saját kútból történő feltöltéssel (ekkor az elektromágneses szelep helyett szivattyút kell indítani). Minkét kapcsolási rajzon öntözésvezérlő kezdeményezi a tartály vizének felhasználását, melynek nem adtunk meg konkrét típust a nagyszámú lehetőségek miatt.

Öntözés esővíz tartályból 24 V kimenetű öntözésvezérlő jellel

A jól ismert és népszerű HRH-5 folyadékszint kapcsolóval egy viszonylag egyszerű áramkör hozható létre az öntözőszivattyú bekapcsolására és ha szükséges, akkor a hálózati vízzel történő feltöltésre (lásd 1. ábra).

A HRH-5 folyadékszint-kapcsoló „töltés” (UP) funkcióra van állítva és két szonda figyeli a tartály vízszintjét (min – max), valamint egy harmadik szonda (C) a tartály alsó részén elhelyezve a mérőjelet juttatja a vezetőképes folyadékba. Ha a tartályban lévő víz szintje a minimum szonda (D) alá csökken, akkor a HRH-5 reléje meghúz és zárja a 15 – 18 kontaktusokat, melynek hatására nyit a hálózati vizet betöltő elektromágneses szelep és elkezdi feltölteni a tartályt. Ez az eset természetesen csak akkor fordul elő, amikor nincs elegendő esővíz utánpótlás. A szelep helyett – ha van kút – egy szivattyút is indíthatunk. A töltés addig zajlik, amíg a víz szintje el nem éri maximum (H) szintet. Ekkor a HRH-5 reléje kikapcsol, bontja a szelep áramkörét és zárja a 15 – 16 kontaktusokat. A 15-ös sorkapocshoz csatlakozó fázis feszültség a 16-os nyugalmi érintkezőn keresztül a VS116K típusú segédrelé záró (14) kontaktusára kerül. 

A VS116K segédrelé két tápfeszültséggel vezérelhető: A1 – A2 sorkapcsokon AC 230 V, A1 – A3 sorkapcsokon keresztül AC/DC 24 V (természetesen egyidőben nem használható a kettő!). A bemutatott áramkörnél feltételeztük, hogy az öntözésvezérlő 24 V-os jelet ad ki akkor, amikor öntözést szeretne indítani (A VS segédrelé A1 – A3 bemenetének mindegy, hogy AC vagy DC). Ha az öntözésvezérlő öntözést kér, akkor meghúz a segédrelé és zárja a 11 – 14 kontaktusait és bekapcsol az öntözőszivattyú, ha a tartályban van víz. A tartály vízszintje az ürítés hatására csökkenni kezd. Ha nincs elegendő esővíz utánpótlás, akkor az öntözés mértékétől függően a szint a minimum szonda (D) alá csökkenhet és a töltési folyamattal elölről kezdődik a működési ciklus.

Öntözés esővíz tartályból 230 VAC kimenetű öntözésvezérlő jellel

A HRH-8/230V (vagy az AC/DC 24 V tápfeszültségű HRH-8/24 V változat) folyadékszint-kapcsoló 8-as száma a 8 funkciójára utal, melyek között megtalálható a két tartály felügyelete egy-egy szintszondával (és a közös C-vel) a töltés és ürítés különböző kombinációiban, illetve a kútból vagy tározóból történő tartály töltés és ürítés is. Az adott feladathoz való felhasználása a 2. ábra szerinti áramkörrel is megoldható. Előnye, hogy a tartály töltése és ürítése (öntözés) akár egy időben is történhet, mivel külön szonda figyeli a maximum és külön a minimum szinteket, melyekhez külön relé kimenet tartozik.

A HRH-8 DIP kapcsolóival beállítjuk a 4. számú funkciót (lásd a modulon belüli rajzon). A 4. funkció használati útmutatóban olvasható leírása ugyan két külön tartályra vonatkozik, de semmi sem tiltja a két szonda egy tartályban való használatát. A 4. funkcióban a maximum szint „H” szondája töltés (UP) logika szerint működik, míg a minimum „D” szondája ürítés (DOWN) logika szerint. A késleltetés mindkét szondára vonatkozóan „Delay ON”, azaz bekapcsolás-késleltetés.

Ha a tartály vízszintje eléri a minimum szint szondáját (D), akkor az ürítés reléje meghúz, 15 – 18 érintkezői zárnak és lehetőséget biztosítanak az öntözésvezérlő felől érkező fázis vezérlőjelnek az öntözőszivattyú bekapcsolására. Ugyanakkor, ha a tartály vízszintje a maximum szonda (H) szintje alá csökken, akkor meghúz a töltés reléje, 25 – 28 zár és nyitja az elektromágneses szelepet a hálózati vízzel való utántöltésre.

Mivel a H szonda magasabban helyezkedik el a D szondánál, ezért helyes méretezésnél kevés az esély arra, hogy a vízszint a D szonda alá csökkenjen, hiszen a H szint alá csökkenésre mindig utántöltés lesz a válasz. Ha mégis előfordulna, hogy az utántöltés lassabban történik, mint az ürítés, akkor a vízszint D szonda alá csökkenésére az ürítés relé 15 – 18 kontaktusa bont és kikapcsolja az öntözőszivattyút. Közben a töltés folytatódik és ha még kell öntözni és a vízszint ismét a D szondáig ér, akkor újra bekapcsolhat a szivattyú. A bekapcsolás késleltetés megfelelő beállításával azt is elérhetjük, hogy a töltés hatására kicsit tovább emelkedjen a szint a D szondánál, hogy a szivattyú ne kapcsoljon be és ne üríthesse túl gyorsan a D szonda szintje alá a vízszintet.

Megjegyzés: A folyadékszint kapcsolókhoz nem adtunk meg szondatípust. Általában az SHR-2 szondát ajánljuk mind a szintekhez, mind a mérőjelhez. Ha menetes csonkkal szerelt a tartály, akkor jól használható még az SHR-3 típus is. SHR-3 szondát használva a D minimum szonda test kivezetése szolgálhat a C mérőjel tartályba vezetéséhez. Ha a tartály fémből van, akkor a C mérőjelet közvetlenül a tartályra köthetjük, nincs szükség külön szondára – így az egész tartály mérőjel adóként funkcionál. Ügyelni kell arra, hogy olyan mechanikai szennyeződések ne kerülhessenek a szondák közelébe, melyek képesek a tartály falát és a szondát összekötni, mert a nedves fűszál, falevél szintén vezetheti a mérőjelet és hibás kapcsolást eredményezhet.

A „HRH-8 folyadékszint kapcsoló” című bejegyzésünkben több funkcióját is bemutattuk az itt is felhasznált HRH-8 modulnak. Érdemes átnézni, hátha éppen megtalálod a Neked is szükséges megoldást.

Figyelem! A bemutatott megoldások elvi kapcsolási rajzokkal vannak illusztrálva, melyekben a többszöri ellenőrzés vagy műhely körülmények közötti tesztek ellenére is lehetnek hibák. Adott feladatra való alkalmasságuk ellenőrzése, esetleges módosítása a telepítő feladata és felelőssége! A szerző és a cég nem vállal felelősséget a bemutatott elvi megoldások felhasználásából eredő károkkal és egyéb problémákkal kapcsolatban. A rajzokon látható vezetékek színei csak a könnyebb átláthatóságot segítik, nem feltétlenül egyeznek meg a szabványos vezetékezés színeivel!