A villanyszerelők már a spájzban vannak!
A címben kicsit magunkra szabtuk a „Tizedes meg a többiek” című fergeteges magyar filmvígjáték egyik híres bemondását, mert bizony lehet dolga a villanyszerelőnek a spájzban is! Akik korábbi műszaki tartalmainkat olvasták, visszaemlékezhetnek a feledékeny háziasszony kamravilágítás kapcsolóját bemutató cikkünkre, melyben egy CRM-61 típusú időrelét a „k” jelű, úgynevezett időzített impulzusrelé funkcióban működtettünk, egyszerűen megoldva a világítás takarékos, „nem felejtős” vezérlését:
- gombnyomásra felkapcsol a világítás.
- a beállított késleltetési időn belüli újabb gombnyomásra kikapcsol a világítás.
- ha elfelejtik kikapcsolni, akkor a beállított késleltetés után automatikusan kikapcsol a világítás.
A CRM-61 időrelé kiválóan megoldja a fenti feladatot a tápfeszültség tartományában (AC 24 - 240 V és DC 24 V). Ugyanezt a funkciót érhetjük el a „pogácsa” vagy box kivitelű SMR időrelék (SMR-K, SMR-T, SMR-H, SMR-B) „h” funkciójával is, melyek tápfeszültsége 230 VAC. Látható, hogy a tápfeszültségek meghatározóak a felhasználási terület lehetőségeinél, ami nem hátrány, hiszen a legtöbb világítás egy házban a 230VAC hálózatról működik.
De hogyan oldható meg az időzített impulzusrelé működés, ha csak a fentiektől eltérő feszültség áll rendelkezésre, pl. 12 V-os akkumulátor?
Az első ábrán egy széles feszültségtartományban működőképes megoldást mutatunk be úgynevezett UNI tápfeszültségű eszközök használatával, ahol AC/DC 12 - 240 V közötti feszültségről működtethető a rendszer. Az ábrán 12 V-os tápfeszültség van feltüntetve, de a tartományon belül bármilyen feszültség használható. A fényforrás feszültsége a kapcsolási rajz szerint megegyezik a rendszer tápfeszültségével. Amennyiben eltérő feszültségű fényforrást kellene működtetni, akkor egy további segédrelét vagy kontaktort szükséges beépíteni, ami leválasztja a kapcsolóegységet a vezérléstől. A kapcsolóegység tekercsfeszültségének viszont egyeznie kell a vezérlés feszültségével.
A működés a következő ábra diagramján látható.
A részletes ismertetéstől eltekintünk, és az olvasóra bízzuk a működés logikájának lekövetését, melyet néhány megjegyzéssel segítünk (lásd a kapcsolási rajzot is):
- Az időrelé meghúzás-késleltető funkciója tápfeszültségre indul, melyet az impulzusrelétől kap. A fényforrást az időrelé nyugalmi érintkezője (15 - 16) „kapcsolja” (csak ki, mert a bekapcsolásnál nyugalomban van)!!!
- Az impulzusrelé ON/OFF vezérlőbemenete nem csak a nyomógombtól, hanem az időrelétől is kap vezérlést (15 - 18), amikor letelt a késleltetés.
- Az időrelé 15-ös pontja (relé-közös) csak az impulzusrelé bekapcsolt állapotában kap feszültséget, tehát az időrelé az impulzusrelét csak kikapcsolni tudja, de bekapcsolni nem.
A kapcsolás előnyei közé sorolhatjuk áramszünet utáni viselkedését is. Ha az impulzusrelé bekapcsolt állapotában történik az áramszünet, akkor a hálózat helyreállásakor ismét bekapcsol a világítás, viszont a hagyományos impulzusrelék működésétől eltérően nem marad bekapcsolva, hiszen az időzítés után ki fog kapcsolni. A funkció hasznos lehet, ha pl. áramszünet alatt kell távozni a lakásból vagy, ha hosszabb szünet után éjszaka kapcsol vissza a hálózat.
A megoldás természetesen nem csak a spájz világításvezérléséhez használható, hanem általában a legtöbb olyan helyiségben, ahol viszonylag rövidebb ideig tartózkodunk a mindennapi életvitel során (kivéve pl. takarítás, de erre is keresünk még megoldást).
A kapcsolás univerzálisabban használhatóvá is átalakítható, ha a leírásban szereplő néhány feltételt kizárjuk, de ezt már csak a következő írásaink egyikében mutatjuk majd be. Addig is, ha van egy kis időd, kedved vagy csak úgy érdekel, játssz el a gondolattal.
Jó fejtörést.
