Nyomógombos süllyeszthető dimmerek - II. rész

A süllyeszthető, „pogácsa” dimmerek új generációi már nem triak típusú félvezetőt használnak kimeneti meghajtóként, hanem pl. MOSFET vagy IGBT típusú teljesítmény tranzisztorokat. Az ELKO EP korszerű dimmereinek kimenetei MOSFET tranzisztor párokból állnak, melyeknek egyik előnye a triakkal szemben, hogy a MOSFET vezérlése nem árammal, hanem feszültséggel, tehát gyakorlatilag teljesítmény nélkül történik, így a legkülönbözőbb chipek, mikrovezérlők is képesek pusztán feszültséggel nagy áramokat kapcsolgatni a tranzisztorokkal. A feszültség van, áram nincs látszólagos ellentmondás kicsit nehezen értelmezhető, de fogadjuk el. Nagyon felületesen magyarázva ez úgy lehetséges, hogy a vezérlés a lapkán belül, egy kapacitáson keresztül történik, így csak a töltések rendeződéséig folyik némi minimális áram, de a tranzisztor nyitott állapotának további fenntartását már ez a kapacitás biztosítja.

A MOSFET másik fontos előnye, hogy viszonylag nagy a kapcsolási sebessége, ami kifejezetten kedvez a PWM (impulzusszélesség modulációs) szabályozáshoz, valamint a triakkal szemben nem csak AC feszültségek kapcsolására használhatók. Többek között az utóbbiak teszik lehetővé, hogy a MOSFET kimenetű dimmerek már kapacitív (C) jellegű terhelések, elektronikus előtétek szabályozására is alkalmasak. Ide tartozhatnak a 230Vac feszültségű LED fényforrások is, ha a LED búra alá beépített elektronikát elektronikus előtétként fogjuk fel.

Az SMR-U és az SMR-M vezetékes, nyomógombos süllyeszthető dimmereink éppen ilyen MOSFET tranzisztorpár kimenettel készülnek. A két eszköz közötti egyik különbség, hogy az SMR-U dimmerrel R, L, C típusú terhelések szabályozhatók, míg az SMR-M már mind az 5 alaptípushoz, tehát R, L, C, LED (230Vac) és kompakt fénycső (ESL) terhelésekhez is használható, melyek közül az SMR-M előlapján lévő forgókapcsolóval a terhelésnek megfelelőt ki kell választani. 

Ilyen forgókapcsoló viszont az SMR-U dimmeren nincs. Honnan „tudja” akkor, hogy „L” terhelés van-e csatlakoztatva, melyhez elől vágó szabályozást kell használni, vagy „C” terhelés, melyhez hátul vágó szabályozást? Természetesen automatikusan, ugyanis az ilyen dimmerek általában a bekapcsolás pillanatában egy nagyon rövid ideig rámérnek a kimenetre, hogy megállapítsák a csatlakoztatott terhelés típusát: „L” terhelésnél nagyon kis ellenállást fog „látni”, „C” terhelésnél nagyon nagyot vagy akár végtelent.

Az első ábrán az SMR-U tipikus bekötése látható. 

Az SMR-U dimmer a „nulla” vezető bekötését is igényli, ezért nehezebben oldható meg a régebbi, hagyományos vezetékezéssel ellátott kapcsoló mögé telepítése, ha nincs odahúzva a „nulla”. Cserébe kapacitív terhelést is szabályoz, valamint egész kis terheléseket is, ugyanis nincs minimum terhelési határa, mint a triakos, 3-vezetékes dimmereknél pl. 10 VA. Vegyük észre, hogy az SMR-S -hez hasonlóan ez a dimmer is beépített biztosítékkal rendelkezik. Nem úgy, mint az SMR-M, ahol külső biztosítékkal kell gondoskodni a dimmer kimenetének védelméről - tipikus bekötését lásd a következő ábrán.

A terhelés választó forgókapcsolót feltétlenül a terhelésnek megfelelően szükséges beállítani. A beállítás „L” és „C” terheléseknél az elől- és hátul vágó szabályozás közötti választást jelenti, LED és ESL terheléseknél PWM szabályozást. Mindkét dimmer tárolja az utoljára beállított fényáram szintet és bekapcsoláskor erre a szintre áll be, kivéve a kompakt fénycső beállítást, melynél először nagy fényáramra kapcsol, hogy begyújthassa a fénycsövet, majd ezután áll be a memorizált szintre.

A minimum fényáramot beállító potenciométerre akkor van szükség, amikor a fényforrás fénye vibrál a legalacsonyabb fényáram szintre leszabályozva. Ekkor a potenciométert addig kell felfelé állítani, amíg meg nem szűnik a vibrálás - ez lesz a szabályozás minimum fényárama. Ebből következik, hogy első teszteléseket ajánlott teljesen letekert állásban végezni.

A „S” bemenetekhez több nyomógomb is csatlakoztatható párhuzamosan, megoldva így a több helyről történő szabályozást, azonban glimmlámpás (vagy LED visszajelzős) nyomógombokból csak az adott dimmer adatlapján megadott számú köthető be, - a túl sok párhuzamos glimmlámpán már annyi áram folyna a bemeneten, hogy akár „gombnyomásnak” is értelmezheti az elektronika, ami bizonytalan működéshez vezetne.

A vezetékes süllyeszthető dimmerek után hamarosan bemutatjuk az iNELS RF Control vezeték nélküli épületautomatizálási rendszer rádiófrekvenciás „pogácsa” dimmereit is.