Az intelligens otthonok története - 2. rész
Az előző század 10-es és 20-as éveiben szép lassan elkezdtek megjelenni és elterjedni az olyan otthoni eszközök, amik széles körben hatékonyak és használhatók voltak. Az emberek felfedezték, hogy az élet lehet kényelmes, és a korábban fáradtságot és néha kellemetlenséget is igénylő feladatok lényegesen leegyszerűsíthetők.
De a kiteljesedésre persze egészen addig várni kellett, amíg a villamos hálózat néhány évtizeddel később (30-as évek) széles körben el nem terjedt. Egészen addig mindez csak luxus volt a gazdagabbak számára.
A világkiállítások jövőképe
Persze az 1934-ben Chicagóban, majd 1939-ben New Yorkban megrendezett világkiállítások már megcsillogtattak valamit a jövőből, illetve az elektromos eszközökben és az intelligens otthonokban rejlő lehetőségekből.
Az 1964-1965-ös New York-i világkiállítás után egy évvel pedig Jim Sutherland, a Westinghouse Electric munkatársa olyan automatizált otthoni rendszert fejlesztett ki, ami kétségkívül előfutára lett a mai fejlesztéseknek.
Az Echo IV néven futó projekt viszont sose került forgalomba, és megmaradt egyfajta otthoni játékszernek. Ettől függetlenül szinte minden megvolt benne, amit abban a korban meg lehetett csinálni, és ahogy elképzeljük az intelligens otthonok alapját.
Ugyanabban az évtizedben ráadásul egyre többen kezdtek el hobbiból kiépíteni egymással összekötött, rendszerbe fűzött megoldásokat. Az ötlet sokakat foglalkoztatott, talán nem is véletlenül; a magokat a korszellem elvetette.
Az igazi "intelligens otthon"
Az amerikai házépítők szövetsége (AAH) 1984-ben használta először az intelligens otthon elnevezést, az áttörést pedig a mikrovezérlők megjelenése jelentette.
Hogy miért? A mikrokontroller egy apró lapkára integrált és vezérlési feladatok ellátására képes célszámítógép lett, ami drasztikusan megnövelte a lehetőségeket, és lényegesen lecsökkentette a költségeket. Új horizontok nyíltak, és már közel sem kellett annyi pénzt áldozni ezek megvalósítására, mint régebben.
A távvezérlés és az intelligens irányítás ugyanis elérhető közelségbe került azok számára is, akik korábban annak nagy költsége miatt álmodni sem mertek arról, hogy egyszer ilyen megoldásokat láthatnak saját otthonukban. És persze ezt a gyártók vették észre először.
Az 1990-as években pedig megjelent a "domotics" nevű fogalom, ami az "informatics" (angolul - informatika) és a "domus" (latinul - otthon) szavak összekapcsolásából eredeztethető.
Ettől függetlenül ez az évtized még nem arról szólt, hogy az intelligens otthonok, mint a jövő lehetősége széles körben elterjedne; ahhoz, mint minden forradalmi megoldás esetében, több időre volt szükség.
A mag el van vetve, de még idő kell a virágzáshoz
Az 1990-es években ugyanis kevés volt az olyan kiváló eszköz, ami képes lett volna arra, hogy leegyszerűsítse és hatékonnyá tegye az irányítást.
De a gazdagok hobbijából szép lassan mindenki számára elérhető megoldás lett.
1998-ban megépült az INTEGER Millenium Ház, ami egy demonstráció volt arra, hogy mire képesek az intelligens otthonok, a biztonságtól kezdve egészen világításig.
A 21. században pedig a technológiai fejlődés miatt egymás után jelentek meg a kiváló megoldások, amire kiváló példa, hogy 2012-ben már több mint 1,5 millió háztartás volt intelligens az Egyesült Államokban. Valamint a folyamatos technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre több és több háztartásban talalkozhatunk intelligens vezérlésekkel.